Domán Tamás: Jégvirág
Rég feledett úton,
ha járok nélküled,
mint ismerőst köszönt
a megfáradt tavasz.
Árny incseleg, túloz,
jajongva lép elém:
/jöjj/ karol át, ködöl…
a megfakult ravasz.
Ágyat bont, már túl ott,
hol nap/parázs/hegyén
tiszta forrást töröm…
Jégvilág/virágom,
de /apró/, szép remény…
bú/felejtő öröm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése