Némethy Mária: Évszakok

 Némethy Mária: Évszakok


Ha elszelídülnek a vágyak,
s a vörös rózsák fehérre fáznak,
megüzenem az örökkévalóságnak,
hogy egyetlen voltál, s ajándékot hoztál,
gyolcs lepel alatt a világnak,
És ezért senki sem jöhet utánad.

Ahogy lebontom a gyolcs leplet,
s kitakarlak a napkeletnek,
én, a hírt-hozó csak belekezdek,
minden kis fűszál,
melyen valaha jártál,
örömében belereszket.
A fűfiókák ez örömbe gyökereznek.

Látod, ezért kell, hogy várjak,
míg elszelídülnek a vágyak,
s a vörös rózsák fehérre fáznak.
Mert ha most kitakarlak,
napot szikrázna a harmat,
szomjazna szirma a virágnak,
örökzöld vágya hajtana a fűszálnak,
felejtene a tavasz üzenni a nyárnak,
és nem maradna tél sem a világnak.