Tóth János: Őszi alkony
Kedvemről a színeket
hideg eső mossa,
jeges szél tépi
rongyos reményem,
ábrándom zsákjában
apró morzsa,
a jövő ege
beborult egészen.
Reszkető bőrömre
fojtó köd szitál,
meztelen ágakon
bukdácsol sóhajom,
a magány ölelése
újra rám talál,
összeforrva állunk
e haldokló alkonyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése