Ana Blandiana: Esőbűvölő

Ana Blandiana: Esőbűvölő


Szeretem az esőket, szenvedellyel
szeretem őket,
A dühöngõ és a csendes esõket,
A szüzies záport és a féktelen
asszonyos zivatart.
A felfrissitõ esõt és a végnélküli
elálmositó kopogást.
Szeretem az esőket, szenvedellyel
szeretem őket,
Szeretek hemperegni hosszú szárú
fehér füvekben,
szeretek letépni és fogam közé
venni egy-egy szálat,
hogy megpillantvan ilyenkor,
elszedüljenek a férfiak.
Tudom: csúnya dolog ezt mondani:
“ A legszebb asszony én vagyok”.
Illetlenség, s talán nem is igaz.
De mikor esik,
Csupán akkor amikor esik,
Engedd kimondanom e bűvös szavakat.
“A legszebb asszony én vagyok.”
A legszebb asszony vagyok, mert eső zuhog,
Es fenylő rojtjai csillognak hajamban.
A legszebb nő vagyok, mert szél fúj,
Es kétsegbeesetten vergődik szoknyám,
hogy eltakarja térdeimet.
A legszebb asszony vagyok,
mert te messze vagy tőlem,
Es én várlak,
S te tudod, hogy várlak.
A legszebb asszony vagyok
es mégis várlak,
Mert tudok várni.
És az elhaladók az esőből
szippantjak fel az illatot.
Ilyen esőben villamcsapásként
sulyt rád a szerelem.
Itt minden ember szerelmes,
És minden ember belém szerelmes,
És én várok rád.
Csak te tudod egyedül,
Szeretem az esőket, szenvédellyel
szeretem őket.