Későn
Nehéz álomba gömbölyödik az éj,
csillaggombos takaróján megpihen a csend.
Aludni tér az ember is,
s míg percet üt percre az idő,
hiábavaló vágyain mereng.
Fáradt nappalok roskatag fénye
okos szemére bágyadtan ül,
s ha derengni kezd az ég alján a hajnal,
hideg párnáján fázósan elszenderül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése