Bakkné Szentesi Csilla

A költő halála


Orgonasípok dallamára
díszsortűz nem robban bele a tájba,
a déli harangszó sem érte szól.
(Tán halkan mormol imát az olvasó)

Földi létünk tüze és virága
egymás mellett megfér csendesen:
egyik hév, másik szelíd alázat,
a Költő tudja, mikor melyik legyen.

Az utolsó tűzvirág szirmain nem verssor éled,
a kijátszhatatlan másvilág lángja az,
mi porhüvelyt sem hagy e hálátlan földi létnek,
de az utókornak Ő mégis örökzöld marad.