Hódoló vers
Ha akarom, a válladon brokát ég
és drágakő borít el, százezer,
ha akarom, szoborrá vetkezel
s oly jólesik e pillanatnyi játék.
Ne kicsinyeld a tarka rím-parádét,
a tréfát, mit rabszolgád kieszel,
fogadd szívedbe, jóért jót teszel
s én meghalnék, ha életembe látnék.
Hadd álmodozzam körmöd rózsaszínjén,
hadd szüreteljek mézet ajkad ínyjén,
ki oly sokáig éltem mérgeken.
Hiszen szeretlek. Jól tudom, gyerekség,
de kebled drága halma több nekem,
e csöpp kerekség, mint a földkerekség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése