Éjszakai utazás
Fénybe borult utak, hidak,
gyöngysorok az éjszaka testén
köd-párnákat püföl a szél
súlyos keze a folyó mentén
valahol egy ablak mögött
lélegzeted szuszogó csendje
álomba hull, békét idéz
ma este, s újra minden este.
Résre nyitott szemem mögött
feketén surrognak az árnyak
visszatérek-e valaha
a városba, hol nem is várnak
hol nem fogad isten-hozott
mosoly-virágok tarka csokra
s a remény szűk utcáit rejti
bánat-sövények sűrű bokra
mit érezhet a kockakő
taposó talpaim alatt
míg szárnyát bontja az idő
fiókája, a pillanat
miféle lánc, mely nem ereszt
ha távolodnék, visszaránt
sors szőtte hálóm fodrain
ringatva életet-halált
miféle csend, mely szüntelen
jajgat bennem, szavakra vár
s hiába rejtem föld alá
a szívem, ott is megtalál?
Fénybe borult, utak, hidak,
falvak szunnyadnak ködlepelben,
didergő fák hajnalra várnak
és álmodik sok ismeretlen
valahol egy ablak mögött
lélegzeted szuszogó csendje
Isten óvjon, ha nem leszek majd...
visz a vonat a végtelenbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése