A szonett szépsége
Szent kötelesség e módot gyakorolni
gondolva a szabott ütemre mélyen,
a szavakat rendre helyrerakosgatni
nyelv szabta mértékkel pontosan, szépen.
Korlátok között a gondolatban forrni,
a rend pontos, kimért természetében,
és a vers végéig, egyre gyakorolni
a költői szigort szentségeképpen.
Szabadon zeng benn és szállva - száll a lélek,
ütemre dobban szíved s láncra vert léted,
születik a vers magát zabolázva,
úgy, hogy közben az ész folyton méricskélget,
mégsem ellentét a rend és a művészet,
a szellem szárnya vigyáz a szabályra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése