Rosták során át
Mintha le tudnád hagyni önmagad,
Előzik egymást a kudarcok.
Jövőként áll eléd, mi rég letelt,
Fordítsd bár jobbra, balra arcod,
Ledőltek sorra mind: kapuk s falak,
Romokban jövőd és a múltad,
Húnyt szemed mögött a most tényei
Vetített képként elvonulnak.
Sűrű pelyhekben rozsda kavarog,
Szitál alá az égi sebből.
Rosták végtelen során át zuhansz
Bűnhődésként és kegyelemből.
Leteltek táblák, célok és okok;
Az iszonytató mélybe hullassz;
Hol készülne fénylő jövőd, sötét
Toronyként magaslik a múltad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése