Kellett volna...
...mégis meg kellett volna
nyugtatnom magam -
ott, a tóparti csendben
csak a madarakra figyelni,
nem keresni szemedet
a virág kékjében
s a víz tükrében
a szárcsákat kellett volna hallgatnom,
ahogyan beledalolnak a levegőbe...
velük kurjantani, s szédülésig
forogni körbe, körbe...
miként gyermekkoromban tettem...
akkor én
szinte felemelkedtem
de szavadat hallottam
a kormorán hangjában,
nevetésedet a sirályvijjogásban...
s kellett volna még kacagnom a széllel,
hátat fordítani
mindannak, mi naponta marcangolja széjjel
a nyugalmamat...
csak néznem kellett volna a jégmadarat...
az idő halad...
egyik gödörből a másikba estem...
verdeső szárnyakkal csapkodok,
csendes dalaimban ordítok,
de nem hallod.
Már nem érted szavam...
hegyek mögé bújt a dallam.
Ki kellett volna lépnem
a sötét erdőből,
de erőmből már nem futotta...
tenyeremet nézem, a furcsa vonalat...
s fuldokolva siratom
rozsdamarta tegnapom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése