Körém ül
Hanyag fájdalom bújkál bennem,
és egy morzsányi homályos mámor.
Rámalvad a világ, tűnődök mégis,
Miért vagyok tőle íly távol?
Repked a csend, ahogy űzik a szavak,
Körém ül menedékért.
Nem tiltakozok, erre még jó vagyok,
Adhatok bárkinek békét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése