A könnyek asszonya
Add a kezed, most induljunk csöndben...
Nem!...Rohanjunk, míg vágyunk nem lohad,
Kocsinkon függöny, a szívünk könnyben,
Míg emberek közt száguld a vonat
S kiszállunk majd egy csodálatos tájon,
Hol semmi sincs, csak illat és meleg:
Fölszikkasztjuk a könnyeinket
S megengeded, hogy szeresselek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése