Nedves a pillám,
mint gyöngyvirág esti levele.
Zsongó-dongó szél suhan
s illatod érkezik vele.
Édes, erjedt pusztulás,
súlyos pókhálók, sûrü szálak,
sebekre gyanta, vatta, gyom...
Már lefekszem, mert nem talállak.
Fohászkodásom szavai,
melyek közül egyet sem értek,
mint kis miazmák rajzanak,
szétnyüzsögnek, mint a férgek.
Csak rólad villan elmosódó
rajz: még látni, fogni akarom,
de elmosódom vele én is
és lehull és elvész a karom.
Az éjszaka dudvás, fülleteg alja
rejti a bomladó királyfit.
...Hol vagy? Ibolyafényû csillagod
milyen avar alól világít?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése