A folyó beszéde
Érted volt, hogy zabolátlanul rohantam, szikláról hegyes
sziklára zuhantam, tovább, tovább, utánad szaladtam,
gátakat téptem és gátakat léptem át, végighenteregtem
a meleg földeken, kivájtam a forró magvakat
és felkúsztam távoli lankák melle-dombjáig,
néha évekig bújtam bokrok között leskelődve
és fák combjait öleltem, akkor is mindig,
csak Téged kerestelek tüz, asszonyi lobogás,
üvöltő szomjúsággal Téged, Téged, hogy eloltsalak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése