Csalóka tavasz
Csókolni kellett volna, ölelni halálra váltan,
derekamra vonni kezed, nyakadba sóhajtani vágyam!
Úgy kellett volna, hogy megragadjuk az illanó időt,
boldoggá tenni az elhagyott, egykori szeretőt!
Újra élhettük volna múltba hullt létünk napjait,
titkon, összekapaszkodva szeretni egymást, súgni szavait
a vágynak!
Ám a jeges szélben, szürke felhők, a téli ég alatt
néztük egymást csöndesen, s a múlt a peronon maradt
érintetlenül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése