Akár a fák
Mikor a fák földig hajolnak
a szél előtt, nem hajbókolnak.
Így mutatják ki megvetésük.
Gúnyolódnak, mint okos szolga,
ki orrával a földet túrja
ostoba senkik előtt,
de tudja: nélküle nem forog a föld,
nincs levegő s ha egyszer föláll
úgy istenigazából, akár a fák,
minden megáll egy pillanatra...
és folytatódik minden azután.
Ez a hosszú csend.
A morajló bányák csendje.
Kitörni készülő lávafolyam.
Gyűlik bennem a csend.
Régen láttalak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése