Dal a tűzről
Minden a forróság szülötte,
nincs a világon semmi, csak láng.
Utunkon a hőség hajt végig,
s nesztelenül zuhogva csap ránk.
A szürkeség egy alvó fáklya,
csak nincsen, aki felijessze.
Meredt kacaj a sóhaj és a
vakondok elvarázsolt fecske.
A tűz vezérli az Időt is,
fut az idő, zümmög a naptár...
A szörnyű nap okádja vérét,
s a tél se más, mint megfagyott nyár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése