Ugyanaz?
Hogy kicserélt egy pillanat?
Hogy lehet, hogy észre se vettem?
Mindenki így él?
Vagy csak én, ily tudatlanul, meglepetten?
Mindenki így él?
Hogy a fény fürdik csodálkozó szemében?
És sokszor mondja azt, hogy: én
S maga se tudja, hogy az ében
Sötétben ki alszik el ágyán
S ki ébred fel helyette reggel.
Elsápad, elfoly vére mind
S tántorog hangtalan sebekkel;
Minthogyha bennem hűlne ki,
Úgy elalélt vele a szívem…
Ki halt meg akkor, ő?vagy én?
S mikor volt?ki mondhatja híven?
Ki felelhetne?emberek,
Ti másképp éltek?biztosabban?
Valami hazátok csak van?
A földön s a holnapi napban?
Valami biztos kéz csak fog.
S lámpát gyújt nektek, hogyha féltek?
…engem elfelejtett valaki…
s már csak a zuhanásban élek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése