Valami mindig hiányzott
Valami mindig hiányzott. És ez nem jelenti
azt, hogy ne lett volna az egész teljes, mert
dehogy nem! Csak valahogy mégsem volt
teljesen egész. Tudod, mintha borús éjjelen
felnézel, és nem az égboltot hiányolod, csak
a csillagokat. (Még ha az ég le is szakadna!)
Igazából azt már meg nem mondanám, hogy
az, ami mindig hiányzott, megvolt-e valaha,
és csak elveszett később, vagy sohasem volt,
éppen ezért (ettől) hiányzott olyan veszettül.
Nem a szeretet, még csak nem is a gyűlölet!
A féltés és a félelem is létezett ott legbelül!
Valami apróság volt, ami mindig hiányzott.
Valami „holnapután is”, vagy „mindhalálig”.
Esetleg az örökké, meg még tán az után is…
Az otthonunk? Amiben azért Te hagytál itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése