Elátkozott szerelem?
Elátkozom a csendet, ami körülvesz,
mióta elmentél, mióta hiába várlak.
Elátkozom a percet, mikor kimondtad, nem szeretsz,
és átkozom a fényt, a sötétséget, amiben Téged
minden pillanatban látlak.
Legyen átkozott minden, mit adni akartam Neked,
önmagam, annyi álom, és a vágyak?
Átkozott gondolat, hogy boldog lehetek.
És elátkozom Istent is, sosem létezett!
Pokolba a sok imával, semmire sem jók!
Pusztuljon a szívem is, ha Téged szeretett,
s a könnyeim, hisz mind hiábavalók.
És hulljak el én is, a testem, a lelkem,
a férgek rágják szét, Kedvesem,
mindazt, ami Neked már nem kell,
amit adni akartam, mindenem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése