Őszi hajnal
Lágy ködök között bujkál már a reggel,
s amíg az éj andalogva oson,
nyomában fénylő, csillagos sereggel,
ősz közelít a hűvös harmaton.
Hangom, mi tegnap még kristályként zendült,
ma ezer szilánkra porlik széjjel,
szikkadt ajkaimra már csak a csend ül,
halálba simító szenvedéllyel.
Rám találnak rég kihűltnek hitt vágyak,
s látni vélem árnyad a sötétben,
amint tétován búcsút int a nyárnak,
majd átnyújtja titkaink a télnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése