2011. szeptember 22., csütörtök

Jánosházy György

Virágok nyílnak?


Virágok nyílnak tán az őszi égen,
hogy illatukkal van tele a ház?
Elhullott már a rózsa szirma régen,
malomkövek közt roppan a kalász,

fáradt tőkén felejtett, árva fürtök
kínálnak csak töppedt, rozsdás szemet,
búsan búgatja a kanász a tülköt,
s búsan felnyögnek bujdosó szelek.

A föld mélyéből árad fel az illat:
egy elsüllyedt bolondos, régi nyár
küldi mézének mámorát utánam –

vagy tán az a halvány, szomoru csillag
üzeni, hogy virág-ölébe vár
ifjú anyám az örök éjszakában.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése