Útrahívás
Felejtsen el egészen arra
a hosszan tartó pillanatra,
amíg egyenesen haladva
új meg új ébredéshez ér.
És csak járkáljon szabadon,
csak vándoroljon elhagyottan
zsúfolt, idegen városokban,
ahol csúcsíves ablakok
rejtelmes lámpafénye lobban.
Előtte oly sokféle út van,
járhat lejtőkön, szakadékban,
de ne csak fákra, tengerekre
láthasson rá még friss figyelme.
A vidék csonthéját lefejtve
oda nézzen, ahol lakoznak
a föld alá lesüllyedt falvak,
szénfák, áterezett kövek.
Mi ott egyszeri és veszendő,
azt mind világosan kicsengő
néven nevezze meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése