Őrzöm az álmod...
A Hold szelíden mosolyog rád,
csipkét rajzol lehunyt pilládra,
fénye betáncol az ablakon át,
az arcodon csillanó földi mása.
Fehéren lebbenő, karcsú álom
végigsimította a homlokodat,
pilleként suhanva a valóságon,
letörölte róla az apró ráncokat.
Lélegzésed lassú, lágy ütemére
édesbús keringőt jár a szívem,
belesimulok bőröd melegébe,
és csak nézlek félve, csendesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése