Part
Mint néma csónak parttól az éjszakába,
Úgy távolodik lelkemtől a lelked.
Vágyakozásod sötét hullámain
Úgy siklik tova s mindig távolabb,
Mintha sohase jönne vissza többé.
Tudom, a hajnal hasadását várod,
Tudom, a kelő napot köszöntöd holnap.
S míg hivő vággyal tovasiklasz tőlem,
Alattad örvény, fölötted a vihar van.
Fuss csak, repülj hát, rajta! Könnyű csónak.
Ha vágyad örvénylő vizei elsimultak,
Vihar múltán, ha nyári nap ragyog,
Az örök mámort, majd ha sehol se lelted:
Vissza fog térni lelkemhez a lelked,
Mert az örök part – mégis – én vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése