Csendem
simogatóan érintettél
mint hullámfodrok
a vízpartot
most némán ring a gondolat
mélyen
bennem ébred a hajnal
fáradt
aranybarna falevelek
hevernek szanaszét
kapaszkodom
nem látom a fényt
pocsolya jégtükrén keresem
önmagam
álmom lábamnál hempereg
csendem lettél
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése