2012. március 11., vasárnap

Tornay András

Van, amikor...


Van, amikor a leghatalmasabb sziklák is némák maradnak,
az óceánok is elcsendesednek, s van,
hogy az apró kavicsok sikoltnak és üvöltenek.
A hangerejük nem azonos a tényleges erejükkel.
Titkot rejtenek. Kérdéseket, válaszokat, örömöket és fájdalmakat,
csodákat, imákat, veszteségeket és győzelmeket.
Reményt és túlélést. Az Életet.
Annak teljességében és gyönyörűségében.
A feltámasztott, megújított, sziklasírból előhívott életet,
amelyről másoknak kell majd leoldani a gyolcsokat.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése