Ligeti Éva

Égi káprázat


Elém gördült vulkáni éjszaka,
eget borítja villámok árja,
mennyei urunk dörgő végszava,
páni félelmem ablakát tárja.

Szilvaszín szirmok káprázatában,
virul az égbolt, kertje isteni,
villanó fények ádáz csatában,
szebbet tán nem is lehet festeni.