Csak csendben...
Csak csendben, titok-nesztelen szeretlek,
némaságába kékül lassan ajkam,
szomj-sivataggá suttoglak most halkan,
homokgyűrt lélekszélnek nem eresztlek.
Csak csendben, pergő percekbe szeretlek,
a szikkadt idő végtelenbe altat,
rongykoszos koldusként sem jár egy falat,
könnyeim gyöngyként patakká erednek.
Csak csendben, a tegnap partján szeretlek,
mint álmokat a szem, karod közé zársz,
a jövő zátonyán már nem kereslek.
Csak csendben, érzelem-tűzben szeretlek,
máglyaként ég a múlt, míg parazsán jársz,
elhamvadt emlékké sosem feledlek.
Csak csendben, titok-nesztelen szeretlek,
némaságába kékül lassan ajkam,
szomj-sivataggá suttoglak most halkan,
homokgyűrt lélekszélnek nem eresztlek.
Csak csendben, pergő percekbe szeretlek,
a szikkadt idő végtelenbe altat,
rongykoszos koldusként sem jár egy falat,
könnyeim gyöngyként patakká erednek.
Csak csendben, a tegnap partján szeretlek,
mint álmokat a szem, karod közé zársz,
a jövő zátonyán már nem kereslek.
Csak csendben, érzelem-tűzben szeretlek,
máglyaként ég a múlt, míg parazsán jársz,
elhamvadt emlékké sosem feledlek.
Megtisztelő, hogy elhozta a versemet, de szeretném, ha törölné!
VálaszTörlésKöszönettel:
Permay Zsuzsa