2012. december 2., vasárnap

Nagy Krisztina


Ha fa lehetnék


Szeretnék fa lenni dús levelekkel
évekkel a törzsemben, nyugvó érzelmekkel
adni még többet magamból, adni hűs árnyékot
végig nézni millió gyermek játékot.

Kik még önfeledten gondtalan élnek
a jövő sötét árnyékától még nem félnek.
Ősszel ledobni sárgult ruhámat a földre
nézni, ahogy az avar öleli, gyökereim körbe.

Télen a hó befed, hűti száraz ágaim
elalszok, s mint a kőszobor, őrzöm álmaim.
Tavasszal, hűs, friss szellő simogat
rügyet fakaszt, madárdal hívogat.

Nyújtózkodó ágaim zöldbe borulnak
kis emberkék újra a lábamnál guggolnak.
Ölelik törzsem, s játszanak, nézem
felmásznak ágaimra, épségüket féltem.

Szeretnék fa lenni, Ezeréves fa
kinek a történelemben ott az illata.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése