Csendben márványra rajzolom
Két marokkal eszem szived.
Hozzáharapom sóhajom.
Beléd rágom minden hitem.
Most jó a csend, most jó nagyon.
Szemed is csak némán sikolt,
miként felaggatott ember,
ki félig élő, félig holt.
Átkunk annyi, mint a tenger.
Lennék kard, mi levág mindent,
őrült, aki reggel felejt.
De magadat elém hinted,
mint kacska, ki mindent elejt.
És én árva, most habzsolom
az anyámmá vált részeid.
Csendben márványra rajzolom
tegnapunk bús élményeit.
szived
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése