Csend
Oly mély a csend körül, hogy szinte hallom,
hogyan szitál a holdfény ablakomra...
Egy furcsa hang
idegen dalra gyújt szivemben,
s vágyról dalol, amely nem az enyém.
Mondják: ősök, kik kora sírba mentek,
erükben ifjú vérrel,
vérükben roppant szenvedéllyel
s lobogó nappal szenvedélyeikben,
jönnek,
el-eljönnek tovább folytatni bennünk
a kettéroppant életet...
Oly mély a csend körül, hogy szinte hallom,
hogyan szitál a holdfény ablakomra...
Ki tudja, lelkem, ezredév után
kiben fogod te is dalolni egykor
édes húrján a csendnek,
éj hárfáján -– a szívbe fúlt vágy
s a kettétört élet-remény dalát?... Ki tudja?...
(Áprily Lajos fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése