Nagy Ádám

Memento

A csillagok, mint holt sereg
hullnak a háztetőkre,
apró testük lepereg
s ráborul az éj finom bőre.

A köveken az eső megsimult
nedves arcukon lámpafény rebben,
bús árnyai közt kóborol a múlt
majd eltűnik a végtelenben..