2013. szeptember 16., hétfő

Szeitz István

Kerestelek


Kerestelek a kövek alatt,
poros sarokban, padlórésen,
vaskos könyvek sárga lapjain
és minden megvetésben.

Kutattalak tükrében a tavaknak -
áldott homlokok felett,
huszonhat évig mind, mind
csak téged kerestelek.

Pedig itt vagy egy csepp vérben,
nehéz sóhajban – velem.
Ha nem is érzem kezed a vállamon,
ha nem is látlak... Istenem.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése