2013. október 7., hétfő

Tóth Árpád

Szeretnék átölelni...


Szeretnék átölelni ma egy embert,
Ki olyan árva, s vágyak özvegye,
Mint jómagam, s kit a tavasz szíven vert,
S kondor haján kopog az ősz jege.
Kinek ha volt is piros betűs napja,
Tintát hozzá vérből szűrt a Sors,
Vén bánatok fia és újak apja,
Csöndben tűnődés lankadt léptű papja,
Örülni lassú, és csüggedni gyors;
Kit nemessé emelt a föld porából
Sok ritka szenvedés, de nem kevély
Kitűnni a törpék sekély sorából,
És címere egy hervadt falevél,
Ha kővel dobták, szívét dobta vissza,
Ha szívvel dobták, halkan énekelt...



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése