Alkonyati zsoltár
Harangszó a te szerelmed, égre száll a hangja,
ha elhal zengése bennem, mi szólít magasba?
Szilaj mén a te szerelmed, messze földre vágtat,
fáradt lábam nem követhet, nem futhat utánad.
Fogoly lesz a megkötött ló, amíg el nem oldom,
fogyó csókom laza béklyó, nem léssz tőle foglyom.
Ám karom még pányvahurok, kezessé tesz téged,
rabbá mégsem igázlak, ha ölellek.
Csak védlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése