Juhász Gyula: Ó szent gyerekség...

 Ó szent gyerekség...


Ó szent gyerekség, hányszor elkereslek,
Már merre vagytok, boldog szomorúság,
Ti régi sétányok, ti régi kertek?

És merre vagytok, első réti rózsák,
Melyek gyors hervadását elsirattam,
Hol vagy, te aranyfürtös, bús mennyország?

S a régi játékokat merre hagytam?
Mivé lettem? Fakó tükörbe nézek
És nem lelem már magamat magamban!

Elraboltak engem a gonosz évek
És ami drága, ami halhatatlan,
Azok tűnt tájak, fájó töredékek

És amik bennem élnek, már nem élnek!