Zelk Zoltán: Búcsú

 Búcsú


Ne szánakozz rajtam, ha keserű is
távozásod - mily szép az emlék,
mit bennem felejtesz
s a fájdalom, mivel visszagondolok reád
mosolyként bólogat szikkadt ajkamon.

S látlak majd, ahogy mellém ülsz
s úgy csüngnek lábaid alá,
mintha patakban fürösztenéd őket
s ugy nyúlsz az oktalan cigaretta után,
mintha gyümölcsöt tépnél lehajló ágról.

Lám, el se mégy te, csak énekké válsz:
lombosodó ének árnyában fekszem én -
s ajkaim közt, mint csiklandó virágszál
örökös nyílásra kifakad neved.