Brinkusz Gábor: A trubadúrok csendje
Mint elveszett nyomok az alvó kövületben,
Néma léptek zúgnak az esti szürkületben,
Tavaszi éjszakák, derűs nyári nappalok,
Szívemben éltek, oh ti múló őszi hajnalok.
Rózsabokrok nyílnak e sűrű néma ködben,
Dalra kélnek az elszunnyadó, ólomszürke csöndben,
Táncba hívó dallamok, szárnyas esti fények,
Szívemben éltek, oh ti meg nem festett képek.
Elhalkuló tücsöknótát vállán röpít a szél,
Megsárguló őszi titkot suttog a földre hulló levél.
Számtalan némaságot rejt még a suttogások földje,
Szívemben éltek mind, oh ti trubadúrok csöndje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése