Vajdics Krisztina: Fáradt vasárnap
Fáradt ez a vasárnap, csendes az este,
az aggódás színe a falra festve.
Nehéz elaludni, nincs most szép altató,
nem úszik a csöndben gyermekkori hajó.
Hallgat most a dallam, nem zeng benne
a szó, komor ez az este, nincs most szép
altató. Féltés és félelem rejtőzik a házban,
csak karodban nyugtat az éj, talán eltűnik
ez a hét, még az óra is előresiet, nyűgösen
kopog a szél ablakunk felett, pislog a lámpa,
a perc ténfereg, lent a téren néhány galamb
lépeget, elalszik a vasárnap, bezárja a hetet
Fáradt ez a vasárnap, csendes az este,
az aggódás színe a falra festve.
Nehéz elaludni, nincs most szép altató,
nem úszik a csöndben gyermekkori hajó.
Hallgat most a dallam, nem zeng benne
a szó, komor ez az este, nincs most szép
altató. Féltés és félelem rejtőzik a házban,
csak karodban nyugtat az éj, talán eltűnik
ez a hét, még az óra is előresiet, nyűgösen
kopog a szél ablakunk felett, pislog a lámpa,
a perc ténfereg, lent a téren néhány galamb
lépeget, elalszik a vasárnap, bezárja a hetet
Szép. És rád ismerek benne, még 30 év távolából is...
VálaszTörlésRózsika, a csillagok közt járó