Egry Artúr: Szeretlek

Egry Artúr: Szeretlek


Mint magányukat az elhagyott termek,
midőn tétlenül merengnek,
Úgy szeretlek,

Mint folyó az ős öreg görgeteg követ,
amely medrében is követ,
Úgy szeretlek,

Mint ujjad nyomát a dagasztott kenyér,
amint szelíd kezedhez ér,
Úgy szeretlek,

Mint híd feszült nyugalmát a partok,
amíg parttól partig tartok
Úgy szeretlek.