Jószay Magdolna: Rejtőzködés

Szeretek rejtőzködni.
Eltűnni, mint aki nincs,
figyelni, okulni, ismerni
láthatatlanul.
Rejtőzködés közben
árnyék lesz minden, ahogy
lélegzik a csend, az
ember benne lapul.
Nem kell társaság,
nem hiányzik tanú,
csak úgy megvagyok,
némán, szótlanul.
Néha úgy elfelejtek
nem rejtőzködni, hogy
rám kell valaki szóljon:
hé, a függöny felment,
életed látható valóság,
a villany felgyúl,
a lepel lehull,
felvétel indul.