2010. november 24., szerda

Jónás Tamás


Csak várlak...

várlak csak várlak és azt remélem
nem áll az idő, csak minden héten
meg-megpihen úgy öt-hat napra,
hogy magamra hagyjon és ne magadra,
várlak csak várlak, a terek unnak,
nyitva a szemem bár minden szunnyad,
nézlek és várlak és nem beszélek,
nem adlak ki a pletykás reménynek,
várlak és várlak és nem kérdezlek
mikor kellene már megérkezned,
mikor indultál, és nem mert fájna,
felém indultál vagy más irányba,
várlak csak várlak már neved sincsen,
hagyom a koldust hogy megérintsen,
hagyom a szagát, hogy belém szálljon
nincs ruha rajtam, te vagy a ruhámon,
várlak csak várlak, még hit sem kell ehhez,
kitartásom is sikert feltételez,
várlak és nem tudom mihez kezdek,
ha megszépül arcom a tenyerednek

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése