Tájkép
Nehéz függönyökben lóg le az ég,
és nincs sehol a függönyökhöz ablak!
A rongyokat kavaró szürkeség
táncába a fák bele-belehalnak.
Reccsen a törzs, a korona, az ág.
Valami nagy súly nyomja le a tájat,
hogy térdre kényszerüljön a világ,
s meggyónjon mindent, ami ellen lázad.
A levegőben a csönd megremeg,
mint a sikoly hangtalan utóképe,
mint lelkét vesztő lelkiismeret,
ha nem marad világa büntetésre,
s mégsincs eső! Már rég könyörtelenül
alánkhullott az ég illúziója!
A feszültség bölcs közönybe merül,
mint hulló tárgy a feneketlen tóba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése