Más énekli nekem
Állj meg! Ne szaladj,
úgyis álmodunk.
Megfoghatom virágszín nyakad.
Mert álomban, úgy-e, mindent szabad?
Állj meg! Ne szaladj,
árok közelít.
S álomban az ember nagyot esik.
Állj meg! Ne szaladj,
ülj a fűbe le,
dicsérd meg, hogy kibújt a feje,
s zöld selyem köténye simogat!
Csiklandva, puhán, akár a hajad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése