2011. január 16., vasárnap

Mezei Horváth Attila


Búcsúzóul


Lágyan szóló gitár,
homályos arcok,
halkuló hangok –
lassan tartó elmúlásunk
újabb és újabb
mérföldkövei.

Belevéstük egymást emlékeinkbe.
Ez lett
pillanatnyi halhatatlanságunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése