Versben mondom el...
"…..irigyen tisztelek minden költőt, ki helyettem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben."
2011. január 16., vasárnap
Mezei Horváth Attila
Búcsúzóul
Lágyan szóló gitár,
homályos arcok,
halkuló hangok –
lassan tartó elmúlásunk
újabb és újabb
mérföldkövei.
Belevéstük egymást emlékeinkbe.
Ez lett
pillanatnyi halhatatlanságunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése