Látomás
Nézem a képed, szememből könny pereg,
látlak mozdulni…a szívem remeg.
Mi az, mi csillan, fényt szór szemed ?
Mindez csak álom , vagy hullatsz fénykönnyeket ?
Válaszolj, kérlek: van ott halál ?
Itt minden csak álom, s ott fény van azután ?
Van ott fönt élet, s van ott, ki vár ?
Fénytestű lányok ölelnek már ?
Ott van a Hold is, és a csillagok ?
Fönt az ég várja mind, ki itt halott ?
Látod a tengert ? Vagy fénysík az is ?
Milyen a vágy ott ? Érzed azt Te is ?
Lehet-e látni égi fényeket,
látod-e föntről a földi lényeket ?
Küldesz-e választ ? Vagy rajtunk a sor:
éljük a sorsunk, s majd az ég válaszol ?
Milyen a sors ott ? Jó tettért mi vár ?
Úgy, mint a Földön: pokol és halál ?
Van ott igazság, és van szeretet ?
Hullatsz-e értünk fénykönnyeket ?
Te mindent tudsz már, mi élet, s halál…
Mozdulsz a képen, mosolyogsz rám…
Mozdulsz a képen ? Vagy csak látomás ?
Hallom a hangod, mozdul a szád …
”Itt vagyok …” mondod, nyílik a szád,
fénycsókkal csókolod síró anyád.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése