reggel
éjszakám
hajnalba hajló hallgatását
az ébredés
riadt reménytelensége
ricsajra váltja
s nyugton szendergő szívemet
vadul meghajtva
rémült zakatolást komponál
az álom zárt világa
mint taposott hullt levél
porrá morzsolódik
amint a valóság
jeges kezével bőrömhöz ér
én nem akartam ezt
nem akartam az ébredést
visszafordulnék
de nincs visszaút
beomlott
s most szakadék tátong előttem
ugranék
de nem tudom
hogy a végtelenbe vetve önmagam
éjem nem lenne-e örök időkre
színtelen
álomtalan
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése