2011. június 12., vasárnap

Pavlina Pampudi


Először volt…


Először egy ajtóm volt,
aztán egy ablakom.

Most egy csapóajtóm.

A kút is én vagyok,
Az is, aki beléhajol,
Az is, aki merít belőle,
Az is, aki azért jön, hogy belelökjön –

(…)

Kiürítettem poharam,
Feszült figyelemmel vizsgáltam a fenekét.
Tudom, mondtam. A mélységek
összefüggenek.
Földalatti áramlatból földalatti áramlatba torkoll
tej, vér, szesz,
tenger, csatorna, kanális.

Hogy megkeressenek,
hogy vakon megkeressenek
a félig elsüllyedt dolgok –


(Szabó Antigóné fordítása)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése